Volt egyszer egy ország, annak egy renitens gyermeke, akit előzetes letartóztatásba tett az ügyészség, egy csalás ügyben de úgy, hogy az ügyvédjén kívül hónapokig nem tarthatta a kapcsolatot semelyik hozzátartozójával sem, hiába kérvényezte a nyomozó ügyészséget, a rendőröket, a bíróságot, a kérvényre hónapokig az a válasz jött neki, hogy nem engedélyezett a kapcsolattartás, mert a nyomozás érdeke ezt kívánja.
Az ügyvédje is hiába bizonygatta, hogy már minden bizonyítékot megvizsgáltak a bűnüldözők, tanúkat is kihallgatták, meg minden el van végezve, de nem hatódtak meg az igazságszolgálat urai.
Egyszer aztán gondolt egyet a mi renitens antihősünk, és a kérvényébe már nem az élő, hanem a halott hozzátartozói közül is kérte a kapcsolattartás engedélyezését. Na, pár hét múlva meg is jött a válasz a hatalom uraitól a kérvény alapos vizsgálata után: engedély megadva, ezen személyekkel a kapcsolatot tarthatja, tőlük még csomagot is kaphat, sőt, még látogathatják is.
Ezt ugye a delikvensünk ügyvédje is megtudta, rögvest bement az ügyészekhez, hogy hogyan járhattak annak utána, miszerint a halott nem lehet veszélyes a védence elleni eljárásban az összebeszélés gyanúja hogyan állna, vagy nem állna fenn ?
Fel is ajánlotta izibe az ügyészeknek az ismert ügyvéd a segítségét, hogy ne derüljön ki ez az ügyészi-bírói baki .
Tudniillik, hogy az előzetesben lévő renitens hősünket csak azért korlátozták a kapcsolattartói jogában, mert CSAK, és meg sem vizsgálták, hogy a kérvényezett ember valóban árthatna-e a bűnügy vizsgálatnak.
Az ügyvéd, hát megegyezett az ügyésszel, azonnal megadnak védencének mindenféle kapcsolattartási engedélyt. Teltek a napok, hősünknek az előzetesbe egyszer csak egy kihallgatás, majd egy bírósági tárgyalás hozta meg a változatosságot.
No nem az ügyével kapcsolatban, amiért előzetesbe került, nem, az még váratott magára pár évet, hanem azért, mert megtévesztette az ügyészeket, a bírókat ez a gazember, mert nem átallotta az elhunyt rokonát megkérvényezni kapcsolattartónak, és a hiszékeny, jóindulatú ügyészek meg pont most gondolták, hogy elég volt már, hogy emberünk nem telefonálhat a családjának, nem hallhatja gyermekei hangját, legalább ezen családtaggal beszélgethessen.
Hiába beszélt az ügyvéd is, hogy nem akart az ügyfele ezzel okiratot hamisítani, csak azt szerette volna, ha belátnák az ügyészek, hogy mielőtt elutasítanak valamit, járjanak utána, különben is a védence tárta fel az egész ügyet, ő jelentette be, hogy elhunyt hozzátartozóival a kapcsolattartást engedték, de ugyanazon kérelemben feltüntetett élőkkel továbbra sem engedték, a bíró nem hatódott meg.
Az ítélet pénzbírság lett neki, de azzal a kikötéssel hogyha nem fizet akkor megy 100 napra a börtönbe, és addig az előzetes letartóztatása megáll. Renitensünk fellebbezett, mert nem akart még több rosszat magának a 100 nap börtönnel, hiszen ugye keresete, munkahelye az előzetes miatt már nem volt, ki nem engedték, hogy pénzt kérjen kölcsön, így megúszta, hogy csak akkor kellett fizetnie, mikor kiengedték az előzetes letartóztatásból.
De miért, mert a tisztelt másodfokú bíróság a másodfokú tárgyalást majdnem egy évre rá tűzte ki, mikor már hősünket szabadon engedték, és ejtették ellene a vádat.. .( A másodfokú bíroságon állítólag azt mondta a bíró, hogy mindegy mi történt, mindegy, hogy nem volt abban az ügyben bűnös, de az bizonyítja, hogy nem került véletlenül a hatóság látókörébe, hogy lám-lám az előzetes börtönben igyekezett átverni a hiszékeny ügyészt)
Egyik bűnügyi munkásként dolgozó ismerősöm szerint az ilyen ügyhöz hasonló ügyek nem kis mennyiségben fordulnak elő, más ami az ügyészi, bírói munkát jellemzik. Bizonyítékok terén, vallomások terén lenne mit tanulni a fejlettebb államoktól… És itt nem az USA-ra gondolok, hanem talán a Balti államokra, de példa lehetne a német, vagy a francia igazságszolgáltatás is.
Ami pedig szeretett belügyminiszterünk jelentését illeti a bűnügyi statisztika javulásáról, hát arról is lenne néhány keresetlen szavam: ha a tv-t bekapcsolom, bármely magyar adón lévő híradó nagy részét a bűncselekmények töltik ki, mintha az egész adásidő egy folyamatos Kék fény című műsor lenne, folytatásos teleregényként.
Nincs olyan estém, mikor a vacsorám mellé ne kapnék pár igen véres bűnügyi tudósítást, gyomorforgató erőszaktól a családi gyilkosságokon át a különféle csalásokig-átverésekig. És a belügyér Úr szerint az ország bűnügyi statisztikája jó. A statisztika jó lehet, csak a valóság mást mutat.
Ahogyan már írtam is, van, aki már nem mer alkonyat után az utcára kimenni, mert fél ,hogy bűncselekmény áldozatává válik, vagy csak lát egyet, és szemtanúként évekig járhat tanúskodni.
De ilyen siralmas a kép a forgalmi -közlekedési helyzetünkben is.
Naponta nem tudom hány ember hal meg az útjainkon, de sejtem, hogy sok, és a rend őrei mit tesznek? Olyan helyeken mérik a sebességet, ahová teljesen váratlanul, és indok nélkül helyeznek el sebességkorlátozó táblát, olyan helyeken razziáznak, ahol véletlenül se téved nehézfiú (vagy ha igen, hát egyszerűen kikerülik ).
A felderítés aránya a belügyér szerint 60 %-os ami elképesztően jó mutatószám-lenne, ha nem úgy képeznék, hogy minden bűncselekményt egy kalap alá vennének ( hiszen pl a közlekedési bűncselekménynek számító ittas gépjárművezetés esetében a tettes általában az autójában várja meg az intézkedést, sokat nem kell agyalni azon, vajon ki lehet a tettes).
2010.-ben két hetet kért a belügyér Úr a rendtételhez, ez idő alatt, még azt sem tudták elérni, hogy a börtönökben csökkenjen a belső bűnözés, nemhogy azt, hogy élhető emberi körülmények között töltsék a büntetést az elítéltek, netán értelmes munkát végezve az ellátásukért. Ennek ellenére gratulálok Önnek a munkájához, mert mint tudjuk, Ön hiába akar rendet, tisztességet, ha a beosztottai nem pont azt szeretnék csinálni, mint amit Ön szeretne a biztonság kapcsán ( De majd ápr. 9. után, remélhetőleg vonzóbbá tudják tenni nemcsak a rendőri pályát, de az állampolgárok jogkövető magatartását is elérik).
Hírek, sporthírek, politika, tudomány, celeb, az élet dolgai itt >>>
